Matyi Dorina beszámolója az eseményről:

A 2019-es atlantai csúcstalálkozó elsősorban az ifjúságnak szólt. Nagyjából 100, 25 év alatti fiatal vett részt a találkozón az első naptól kezdve a világ minden tájáról. A nagy konferenciára (4. napra) még többen lettünk, betegek és gondviselők egyaránt (talán 600 ember). Mindenki hihetetlenül nyitott és közvetlen volt. Az elején kicsit féltem, hiszen teljesen egyedül voltam Amerikában, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan nehéz megtalálni a közös hangot másokkal, hiszen egy dologban biztosan egyformák vagyunk: Ugyanazzal a betegséggel élünk nap, mint nap. Mi, „gyerekek” főként csapatépítő programokon vettünk részt, prezentációkat kellett készítenünk, előadásokat hallgattunk meg, ellátogathattunk egy emberi jogokat védő múzeumba, egy baseball stadionba és ezek mellett élvezhettük a hotelünk nyújtotta lehetőségeket, a finom, bár néhol túl amerikai ételeket. Szerintem senki sem panaszkodott. Mindennek a középpontjában a gyógyszerekhez való hozzáférés állt. Volt szó a gyógyszerek készleteinek hiányáról egyes országokban, de szintúgy volt a teljes gyógyszerhiányról más országokban. Amit számomra közvetítettek, az az, hogy miénk a jövő. Nekünk kell tennünk egy még jobb jövő érdekében, nekünk kell kampányolnunk, hogy észrevegyenek, nekünk kell megalapoznunk egy jobb holnapot. Fiataloknak. Hallottam sok történetet, meséltek sok élethelyzetet. Ezekhez képest itt, Magyarországon, rózsás a mi helyzetünk. Szóval a mi feladatunk, hogy segítsük a másikat és a világ maradék, körülbelül 123 országában szintúgy egy karnyújtásnyira legyen az emberekhez a gyógyszer, ha szükségük van rá. Mellesleg az összes gyógyszergyár képviseltette magát kisebb standokkal, beszédet tartott a HANO világelnöke, és ha bármilyen kérdésünk volt, lehetőségünk volt hozzájuk is fordulni. Ahogy én vettem észre, minden program zökkenőmentesen lebonyolódott, odafigyeltek mindenkire, a szervezés hihetetlen aprólékos és összetett volt, miközben sikerült átadniuk valami megfoghatatlant, egy érzést. Motivációt és hitet adtak egyaránt, miközben úgy érezhettem, tartozok valahova, tenni szeretnék valamit. Remélem lehetőségem lesz még eljutni ilyen csúcstalálkozókra.